Február 14. margójára
Megszervezése 1881. június 23-án Török Ferenc ezredes (Csendőrségi felügyelő) parancsnoki kinevezésével kezdődött. Működését 1882. január 1-én kezdte meg, teljes szervezete 1884. január 1-re állt fel 5020 fővel. A hat csendőrkerületi parancsnokság mindegyike 2 vagy több szárnyból állt, amelyeknek legalább 2 szakasza volt, melyekhez őrsök tartoztak 5-8 fős legénységgel. A szervezés befejezésekor 104 tisztből és 4916 legénységi állományú beosztottból állt a csendőrség. 1887-ben már 916 őrs működött. Egy csendőrre 2598 lakos és 53 négyzetkilométernyi terület jutott. Magyarország mai területén 464 őrsön kb. 2800 csendőr teljesített szolgálatot. Az őrsök egymástól való távolsága nem haladhatta meg a 23-24 km-t. Így biztosították az országos lefedettséget. A Magyar Királyi Csendőrség működési területe a vidék volt. A városok közigazgatási területére nem terjedt ki a testület fennhatósága. A szervezet működési időszakában az ország területének és lakosságának döntő többsége a „vidék” fogalom körébe tartozott. A törvény azonban lehetőséget adott a városoknak arra, hogy a Csendőrség közbiztonsági szolgálatának a kiterjesztését kérjék a város területére. E tárgyban szerződést kellet kötniük, és a városnak vállalnia kellett a csendőrségi tevékenység költségei megtérítését. A szerződések általában tíz évre köttettek, és számos város élt ezzel a lehetőséggel, így biztosítva a köznyugalmat. A Csendőrség fő feladata az ország törvényeinek a betartása és betartatása, illetve az emberi élet és tulajdon védelme volt. Feladata ellátása során katonai alakulatként szolgált. A csendőrség nem volt közigazgatási hatóság, mint a városi rendőrség. Fontos jellemzője, hogy rendvédelmi feladatra rendelt, katonailag szervezett őrtest volt. E kitételnek a fegyverhasználat szempontjából volt jelentősége, ugyanis a csendőrt a katonai őr fegyverhasználati jogával ruházták fel, így nem mérlegelhette, hogy adott esetben használja-e fegyverét, hanem az kötelező volt számára. A csendőr az őt vagy járőrtársát ért sérelmet köteles volt akár fegyverrel is megtorolni. Egykoron csendőrnek lenni hivatást jelentett. Ma rendőrnek lenni már csupán foglalkozás. A különbség a csendőr tízparancsolatot, és a Csendőr jelszót tanulmányozva jól érzékelhető.
Csendőr tízparancsolat:
1. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol.
2. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország.
3. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó.
4. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes.
5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat.
6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered.
7. Védd a másét. A magadét ne pazarold.
8. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen.
9. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson.
10. A család szentély. Ha magadnak nincs: őrsödben, s a körül megtalálod.
A Csendőrség jelszava: „Híven, becsülettel, vitézül!” minden szónál jobban fejezi ki az egykori Csendőrség értékrendjét. Hisszük azt, hogy a jelen Magyarországában is csak ilyen hozzáállással lehet ily fontos hivatást ellátni. A kialakult biztonsági deficitet a Rendőrség önmagában nem tudja felszámolni. A feladatok ellátásához szükséges erők és eszközök teljesen hiányoznak a Rendőrségről úgy, hogy még elméleti tervezés szintjén sincsenek benne a rendszerben. Azaz hiába töltenék fel teljesen a Rendőrség állománytábláját, ezek a feladatok akkor sem lennének ellátva. Ki kell mondani tehát, hogy a magára hagyott magyar emberek védelme érdekében egy új, önálló alkalmas szervezetre; a Magyarország Csendőrségére van szükség. A Csendőrség feladatai A falvak, tanyák, kistelepülések megmaradásához, az emberek biztonságérzetéhez - ami az emberi méltóság fontos része - közösséget szolgáló erőre, Csendőrségre van szükség, amely a közösségi bűnmegelőzés fontos alappillére. Ezen erő elsőrendű feladata, hogy a köznyugalom biztosítását, a vidéki lakosság biztonságérzetének megteremtését, a társadalmi együttélés szabályainak betartását határozott, következetes, részrehajlásmentes és szigorú fellépéssel kikényszerítse, a polgárok személyi és vagyoni biztonságát, valamint a közösség vagyonát megóvja, biztosítja a jog és a rend betartását. Ennek keretében kiemelt feladata a jogsértések megakadályozása, megelőzése, és a köznyugalmat befolyásoló jogellenes cselekmények elkövetőinek a kézre kerítése. A feladatkörök tekintetében a Csendőrség eredeti célkitűzései közül napjainkban is különösen aktuális a következő megfogalmazás:
„A személy-, és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket elfogni, az illetékes hatóságnak, bíróságnak átadni.”
Napjainkban a becsülettel élő magyar emberek döntő többségének már nincs hová hátrálnia. Semmijük sem maradt. Elvették tőlük a múltat, amely jövő volt egykor. Megfosztották a jelentől, amely álommá szelídült idővel. Mára már megfosztották az álmaitól is. Utolsó pillanatban vagyunk, hogy végre az emberek érdekében cselekedjünk. Ennek fontos állomása a védelmező nyugalmat, és óvó biztonságot teremtő Csendőrség létrehozása.